Trianon

Az utóbbi napokban rendesen kiakadtam, hogy milyen kevesen vannak akik tudják, hogy mi az a Trianon. Akik hallottak a Trianonról, azok csak annyit tudtak, hogy utálni kell, mert elvesztette Magyarország Erdélyt és "vesszen Trianon", de nem értik hogy miért is mondják ezt, vagy mit is jelent valójában az amit kiáltanak.

Röviden összefoglalva, Trianon egy helység Franciaországban, ahol az első világháború vége útán írták alá, és dolgozták ki a trianoni békeszerződést, amely hosszú távra volt tervezve(egész 1939-ig). Az akkori trianoni békeszerződés aláírása útán jött létre a volt Nagy Magyarország térképe. Nagy veszteségeket szenvedett az ország, az alábbi statisztikákban lehet olvasni:

• Az ország területe a háború előtt 324.411 négyzet kilóméter volt, 10.835.912 lakossal
• Az ország területe a hábrú útán 92.963 négyzet kilóméter, 6.718.000 lakossal

Nem szabad elfelejtsük a történteket. Kötelező módon, kell hogy tudja minden erdélyi magyar lélek, hogy miért sírja mindenki, és miért átkozzák Trianont, hogy mi is tőrtént valójában Trianonban.

Háborgunk, de minek? Trianon emlékére!  - cikkben Gálfalvi Zsolt-nak nagyon jó vélemenye van a "Trianon, a mostani szemmel nézve" gondolatról. Fölöslegesen sírunk és átkozzuk az akkori történteket. Mindent elvesztettek az emberek akkoriban, olyan országok polgárai lettek, akik még az ígéretüket sem tudták betartani. AUTONÓMIÁT ÍGÉRTEK a románok, az erdélyi magyaroknak, és most amikor az RMDSZ autonómiáért harcol, akkor azt mondják nekik, hogy "álmodik a nyomor" és Victor Ponta azzal gúnyolódik Maroshévízen, hogy Székelyföld nem létezik. Hát köszönjük szépen!!!Székelyföld LÉTEZIK, úgy ahogy létezik Bánsák, Oltenia, Máramaros és stb.
Az igaz, hogy az olyan álmok, az olyan ideálok, hogy majd újra lessz Nagy Magyarország. Egyszerűen nem lessz már Nagy Magyarország, nem lessz egy újjab koszovói háború Erdélyért.
Az akkori magyarországi vezetőség rossz döntéseket hozott, mindig rossz oldalon állt a történelemben, és emiatt most ezek a következmények.

Az ilyen ábrándokat el kell felejteni és magunkba kell nézni. A döntéseket meghozták, elfogadta és megcselekedte egy ország, akkor annak a következményeit is kell viselni. Be kell látnunk, saját magunk szolgáltunk rá a Trianoni döntésre, bármilyen szívtelenül hangzik ez. Nem elfelejteni kell, de háborogni és szervezkedni fölösleges. Már változni nem fog. Eltelt szinte egy évszázad, beilleszkedtünk a többségbe, többé kevésbé tisztelettel viseltetnek irántunk, a jogaink 98%-a be van tartva. Hiányosságok és kiküszöbölésre váró problémák még akadnak és lesznek is, de nincs még egy olyan ország a világon,ahol nincsenek kisebbségi problémák és mindig is lesznek.

Előre kell néznünk, törekednünk arra, hogyha már ez a sorsunk, akkor a legjobbat hozzuk ki belőle, csakis törvényes eszközökkel. Tanulni, művelődni, modernizálni és közben megőrizni a hagyományokat, a szokásokat, a történelmünket és nemzeti kincseinket, legyen az tárgyi vagy szellemi. Az EU uniformizálja a tagországok népeit.Egy vagyunk a sok közül. Ha nagyon erőlködnénk és akarnánk tudnánk párhuzamot vonni az akkor állapotok és a mostani között, beszélhetnénk egy újabb „Népek Tavaszáról”, de az nem fog bekövetkezni.

(forrás Galfalvi Zsolt blogja)

Nem szabad elfelejtsük mit jelent a június 4-i nap. Emlékezzünk meg Trianonról, mint nemzeti gyász!